Tisztelgés!

30 éves a "Másfélmilliós lépés Magyarországon"

2500km 50 nap

 

 

„Négy és félmillió lépés Magyarországon”

Nem mindennapi kaland vette kezdetét 2009. év szeptember 10-én. Azt hiszem ez idáig a legkeményebb fába vágtam bele a fejszém, hisz itt már minimum 50 km volt a napi penzum. Na de rohanjunk ennyire előre. Az interneten olvasgatva találtam egy cikket amiben az szerepelt, hogy a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című nagysikerű film immáron 30 éves lett. Hihetetlen!A nagysikerű alkotás semmit nem veszített a fényéből. Sőt! Azt gondolom egy olyan mérföldkő melyet a felnövekvő korosztálynak is kötelezően meg kellene néznie.Annak idején bennem is igen nagy hatást váltott ki. Ábrándok és minden egyéb kavargott akkor majd tizenéves fejemben. Elrepülve az idő szárnyán emlékezvén milyen jó is volt nézni és hallgatni Sinkó Lászlót! Észre sem véve elkalauzolt oda ahova őszintén megvallva soha nem jut el a nem ott lakó ember sajnálatos módon. Ezen feltörő emlékek irányítottak és feltüzeltek. Reméltem méltó leszek a cél teljesítéséhez, hiszen több mint 2500 km már nem gyerekjáték, pláne nem 50 nap alatt. Egy életem egy halálom én megpróbálom gondoltam. A felkészülés gyors és alapos volt! Igyekszem magam mindig olyan állapotban tartani, hogy bármikor meg tudjak felelni az általam kitalált őrültségeknek. Azonban a megtett km ellenére nem mindig sikerül mindent előre látni. Minden út mást kíván és másként való teljesítést.Szeptember 10-én indultam Nagymágocsról reggel és a terveimben az szerepelt, hogy majd 50 nap múlva ismét oda érjek vissza.Mint minden útra, erre is igaz az, hogy az ösvény megedzi az embert. Ám ez a fokozatos fejlődés nem olyan sima és rögmentes út. Sokszor visítós, fájdalmas és rögökkel teli.Kezdetekben az hittem a nap végére meghalok. Ám reggel üdén frissen a hamvaiból felkelő főnixmadár ismét útra kész volt.Keménységét az útnak még az is tetézte hogy a nyár kitolódott, igen kemény melegben, tűző napon 30-35 fokban kellett sokszor gyalogolni. Víz lehetősége pedig sokszor elérhetetlen volt. Nem terem minden bokor alatt szomjoltó manna.Az első napok szinte fogvicsorogtatva teltek el a nap második felében.Ám az, hogy feladjam nem merült fel bennem.Sok helyen sajnálatos módon nem jó állapotban vannak az „utak”. Nem jók a jelzések és nem látható az sem ami jó helyen van. Kalkulálja bele mindenki az eltévedés lehetőségeit és azt, hogy AK nem gyalogos útra van tervezve, hanem biciklire. Ez főként a víz lehetőségeit csökkenti erősen. Gyalogszerrel egy átlagos tempóban egy óra alatt 5 km/ órával lehet haladni. Futva ez már 9-10 km/ óra mit Szarvas Matyi Barátom meg is mutatott ország- világnak. Gratulálok neki. Biciklivel pedig könnyedén a duplája teljesíthető.Ha gyalog eltéved valaki, akkor az már nem csak egy kis 10 perces tekerés és rendben minden.Ott a fogaskerekű cipeli a zsákot és legurul a hegytetőről még gyalogosan te magad vagy a minden.Visszatérve az útra.Még az elején bevállaltam sokszor kemény távokat és igen kemény volt reggel 6-tól sokszor sötétben este 7-8- ig gyalogolni.Azután jött a tusolás mosás és gyors pihentető alvás. Reggel 5.30 kor riadó, és indulás 6-kor ismételten. Ám a remény beteljesedett. Az ösvény kezdett megedzeni és egyre jobban ment a táv leküzdése. Tempóm ellenére a szívem és a szemem nyitva volt és minden kis rezdülését éreztem a természetnek, ami felém szállt. Sokat tanultam utam során magamról és hazámról.Lassan haladva elértem az Északi Középhegység lábát és az Alföldi Kéktúra végét Sátoraljaújhelyen.Innen már hegymenetbe kellet kapcsolni. Milyen jó hogy így indultam. A síkvidék megedzette lábam és felkészített a keményebb kihívásra.Csodálatos hegyeken és völgyeken jártam melyek örökre beégtek tudatomba. Eggyé váltak velem és tanítottak a helyes gondolkodásra és segítettek, ha szomjas és éhes voltam. Nem volt vizem kaptam vadalmát, málnát, szedret a természettől. Mindig hálás voltam az ilyen adományoknak. Megköszöntem és úgy álltam tovább.A hegyvidéken is elkövetkezett a holtpont. Nem is akárhol. A Kékestető és környéke majd hogy nem kapitulációra késztetett. Ám a sors és Sensei Bendiák István hatalmas vendégszeretete átsegített a nehézségeken.Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítették utam és mindent megtettek, hogy a számukra ismeretlen vándort segítsék egy őrültnek tűnő célja elérésében.Nagyon köszönöm!Ezek után azt kell, mondjam átesvén a holtponton már sokkal könnyebben ment minden. Természetesen ez nem azt jeleni, hogy nem volt kihívás a maradék pár ezer km. Az időjárás is megváltozott. Sokszor szakadó esőben szinte jégé fagyva meneteltem és nem álltam és sajnálkoztam. A vénasszonyok nyara elszállt és sokszor fagypont körüli időben kellett sétálnom.Ennek ellenére utam mindig gondoskodott a kezdetektől fogva kedves emberekről, így mindig megkaptam azt, ami átsegített a nehézségeken.Erre volt is szükség, mert minden szépsége ellenére az útnak sok hibával küszködik.Sajnálatosan néhol igen rossz állapotban van az ösvény minden ellenére. Pedig sok szorgos kéz igyekszik rendben tartani társadalmi munkában.Sok kis történetet hallottam az utam során az emberektől. Megnyíltak és elmondták mi bántja őket. Hihetetlen volt. El tudtam képzelni, mit érezhetett az Igazságos Mátyás kiráy mikor álruhában járta az országot.Olyan élmény és információ halmaz halmozódik fel egy ilyen út során, amiből a vándor sokat tud tanulni, ha van füle, és azután meséli.A tudás nem arra való, hogy megtartsuk magunknak, hanem arra, hogy továbbadjuk! Az a föld, amin élünk és pusztítunk nem tisztelve unokáinkat sokkal nagyobb tisztelet érdemel!Nehogy későn ébredjünk rá.Az országos kéktúra útvonal Írottkőnél ért véget. Innen már a harmadik füzetem használtam az utam igazolására szolgáló pecsétek elhelyezésére. A DDKT útvonala egészen Szekszárdig vezet, keresztül az Őrségen, a Mecseken. Itt találkoztam a második olyan hellyel ahol jelezve volt minden, ahogyan azt egy turista, vándor szeretné. Tábla, irány, jelzés és távolságok feltüntetése. A kisebb gócpontoktól eltekintve nagyobb tájegységre ezen kívül csak a Vértesre volt jellemző az ilyen szépen rendben tartott turistaút. Remélem egyszer mindenhol rendben lesz, és pénz a központi eloszlásból jut a természetre is.Mesztegnyőn a pecsételő hely egy falumúzeumben található. Itt csodálatos kiállításban lehet része mindenkinek, aki erre jár. Kiemelnék egyet, ami számomra is igen nagy megtiszteltetés volt. Eredeti 1848-49 szabadságharcban résztvevő tiszti és huszár ruhát. Megérinthettem a szélét.Én 2009- be megérinthettem egy hős ruhájának a szélét.Sajnos sokat nem időzhettem itt, mert mennem kellett tovább. Nem akárhol, egy kisvasút nyomvonalán. Öröm látni mindig ilyen jó állapotú múltat idéző csodákat. Sajnos ma már alig látható ilyen. Később gőzös által vontatott kisvonat látványa fogadott a gemenci nemzeti parkban.Visszatértem, a Dunán átkelve az Alföldre. Véget ért a hegymenet és már láttam, merre akarok menni és a távoli cél merre található.Könnyedén megtettem akár 4 óra alatt 27 km-t. A kezdeti elindulásomhoz képest ez már űridő volt. Nem jelentet problémát megtenni naponta 60-70 km-t sem.Megedződtem! Fogytam egy keveset úgy 13-14 kg, ha átlagoljuk, akkor naponta 0.5 kg. Szikár voltam, mint az üregi nyúl és vártam a célt, hogy láthassam a rég nem látott ismerőseimet, szeretteimet.Nem szabadot türelmetlenek lennem hiszem még volt pár száz km, amit meg kellett tenni a végéig. Fejben dől el minden így tudtam nem kapkodhatok. Gondolkodj a jövőn, de ne a jelen rovására tedd azt.Teltek múltak a napok és eljött az utolsó nap ahol már hazai tájakon jártam. Mindszentnél komppal átkeltem a Tiszán így már csak 30 km volt hátra.Felszívtam magam és repültem a cél felé néha megállva egy kis kökényt szemezgetve. Igen ízletes és finom volt.Esti szürkületben értem ismételten Nagymágocsra a kastély bejárata elé, ahol lelkes kis csapat fogadott. Utolsó igazolás elhelyezése és egy minden elsöprő ordítás lezárta az utat.Ám soha nem feledem azokat, akik segítették a sikert. Mezőhegyes teljes vállszélességgel segített, hogy az ismételt kihívásnak is meg tudjak felelni. Csodálatos érzés megfelelni az elvárásoknak, de ugyanakkor nagy felelősség is.Köszönöm családomnak és különösen a páromnak, aki mellett az lehetek aki lettem, és akivé váltam. Köszönöm, hogy elviseli rigolyáimat és elvisel mikor elviselhetetlen vagyok. Küzd velem az újabb és újabb célok elérésében.  

 


ghiugkgvkj